Hazai és külhoni művészek dolgoznak közösen tíz napig a hajdúnánási művésztelepen azzal a céllal, hogy megörökítsék a város szépségeit fotókkal, festményekkel vagy különféle technikákkal.

Idén július 19–28. között szervezik meg 13. alkalommal a Hajdúnánási Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort, amelynek most is az Aranyszalma Alkotóház ad otthont.

Az alkotótábor hetében bepillantást nyerhetünk a művészek szabadtéri alkotótevékenységébe, tanúi lehetünk az együtt alkotás örömének. Olyan örökérvényű képek, festmények, rajzok, képzőművészeti alkotások születnek ezekben a napokban, amelyekre méltán lehetnek büszkék nemcsak az alkotók, de a nánásiak is. Hisz rohanó világunkban nehezen vesszük észre azokat az apró csodákat, amelyek a természetben és közvetlen környezetünkben egyaránt megtalálhatóak – mindezt örökítik meg a művészek.

Egy ilyen szabadtéri alkotás alkalmával beszélgettünk Pistyur Imrével, Munkácsy-díjas szobrászművésszel, aki elmondta, hogy idestova nyolc éve vendége a művésztelepnek, s mint minden évben idén is kimagasló alkotások születnek, remek közösség berkein belül.

„Élettel teli ez a város” – mondja a művész. Nagyon furcsa légkört, szinte energiát ad az alkotáshoz és akik eljönnek alkotni, azok nagy szeretettel csinálják. Az emberek, a helyiek szívesen veszik, ha a belvárosban alkotunk. A nánásiak befogadóak – kisgyerekektől a felnőttekig megállnak, elgondolkodnak az alkotásokon, megfogalmazzák véleményeiket, szóba elegyednek a művészekkel, ettől izgalmas ez a világ.

„Az embernek a keze és a műalkotása az, ami helyette beszél.”

Egymás alkotásai azok, melyek inspirálják az embert, s megmutatják azt, hogy kivel is állunk szembe – emeli ki Pistyur Imre. Az egyik alkotó nyilatkozta nemrég: az embernek a keze és a műalkotása az, ami helyette beszél.

Mint minden évben idén is szorgalmas csapat alakult ki. Mindenki megakarja mutatni, hogy miért van itt és mit szeretne üzenni alkotásával, látásmódjával.

Emléket is hagynak

A város közössége jó a művészekhez, s az alkotók ugyanilyen szeretettel hagyják itt azokat a munkákat, amiket Hajdúnánáson készítenek – a legjobbakat, a fő műveket hagyják a városban sok esetben, melyeket egy-egy helyi rendezvény keretében nemes cél érdekében elárvereznek.

„A művésznek a dolga, hogy járja a maga útját”

Az alkotás hetében a szintén Munkácsy Mihály-díjas festőművész Szemadám György kiemelte: külső inspirációk kellenek ahhoz, hogy valakiből művész legyen.

Alkalmazkodni kell bizonyos vonulatokhoz. Mint mondja, az alulról való táplálkozás, a fejlődés az, ami a normális útja a művészetnek, s ennek a következménye az, hogy a magyar képzőművészet a mai napig sosem látottan sokszínű. Ebben mindenféle irányzat együtt jelen van, s az irányzatokon belül csak a színvonal egy szelekció.

A művésznek szerintem az a dolga, hogy járja a maga útját – egyéni feltárás, egyéni utak, sok kudarccal, sikerrel, fájdalommal. Szerintem erről szól a magyar képzőművészet, amely megőrizte sokarcúságát.

Nyitottság és sokszínűség

Az alkotótábor megnyitó kiállításából is jól látszódik, hogy egymástól mennyire eltérő szemléletű alkotók alkotnak – mondja a festőművész. Hazánknak legnagyobb értéke a sokarcúság: a kiállítások, az alkotótáborok, a szövetkezések a sokrétűséget mutatják. Azt a magyar kultúrát, ami mindig is sokarcú és befogadó volt, úgy, mint a hajdúnánási alkotótábor, hiszen több náció képviselője is jelen van a művésztelepen, egymás mellett dolgozva a magyarokkal.

Közös gondolatokon keresztül teremtik meg az alkotásokat

Bertalan Ferenc, a tábor vezetője elmondta, hogy az idei esztendőben is számos festőművész, szobrász, grafikus, tűzzománcos és fotóművész együtt, közös helyszínen, közös gondolatokon keresztül teremti meg azokat az alkotásokat, melyeken Hajdúnánás értékeit, kincseit jelenítik meg. Hozzátette: mindig nagy öröm számunkra, hogy külföldi képzőművészek is megtisztelnek bennünket jelenlétükkel. Ebben az évben érkeztek alkotók a távoli Japánból, Lengyelországból, mindemellett szép számmal hazai és helyi művészek is.