Mondhatjuk ezt akkor, ha vannak, ahol folydogálnak ilyen kis forráskák, ahol tiszták és nem hagyják elapadni vizüket. Ők a népművészetünk éltetői, azok a kézművesek, akik nemzeti kincseinket a népdalok és a táncaink mellett tanulják, tanítják és űzik. Hazánkban a népművészetünk nemzeti kincsünk, hiszen nehezen találunk még egy olyan országot, ahol ennyire tág a köre a tárgyalkotó népművészetnek. A mienk, örökségünk, melyre méltán büszkék lehetünk.

A Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület (továbbiakban HBMNE) 40 éve alakult az akkori Kölcsey Ferenc Megyei Városi Művelődési Központ égisze alatt azzal a céllal, hogy közösségbe rendezze és összetartsa a megye kézműveseit, hiszen a közösség a tudás fenntartásának és fennmaradásának  éltető ereje.

Számtalan közös élmény, emlékezetes pillanatok alkották ezt a 40 évet, mely generációkat hozott és kötött össze a kezdetektől napjainkig.

40 év nagy idő, még emberéletben is sok esemény, korszak, emlékek tengere történik az évek haladtával. Ezt az időt megünnepelni  nemcsak, hogy illő, de a tagoknak mindent felülíró ünnepnap. Így, az egyesület lelkes vezetősége október 22-re tűzte ki a jubileumi ünnepség időpontját, helyszínéül pedig a debreceni VOKE Egyetértés Művelődési Ház  báltermét választotta. Hajdúnánásiként büszkének és egyben hálásnak érzem magam, hogy ennek az egyesületnek a tagja lehetek, sok más nánási alkotótársammal együtt, így részt vehettem ezen a jeles eseményen, ahol a népes számú résztvevőket egyesületi tagok, a megye polgármesterei, az ország társszervezetei, valamint az egyesület  egykori és jelenlegi vezetői, tagjai alkották.

A program első részeként Hubert Erzsébet, a HBMNE  vezetője és Virágos Lajosné Kozák Anikó egyesületi titkár , valamint  a meghívott vendégek, szakmai partnerek köszöntötték az évforduló jegyében a megjelenteket kiemelve a népművészet éltető erejének a fontosságát. A köszöntők sorát növelve városunk polgármesterének, Szólláth Tibornak köszöntő levelét felolvasva méltán érezhettem büszkének magam, hiszen a megye többi településéről érkező vendégek nemcsak hogy áhítattal figyelték a kedves hangvételű levél felolvasását, hanem maguk is elismeréssel jegyezték meg városunk népművészeti értékeinek sokaságát. Megemlítették a szalmafonás mellett az egykori népművészeit táborokat a Makoldi házaspár és Patai István nevével fémjelezve. A régi időket a mával  karöltve emlegették, azzal, hogy milyen dicséretes az a tendencia, mely a jelen szoros és élő részévé teszi népi tárgyalkotó művészetünket. Itt megemlíthetjük büszkeségeinket, Reszeginé Nagy Marika néni a Helyi Sajátosságok ügyes kezű asszonyait, akik országosan is elismertté és nemcsak ismertté tették a nánási szalmafonást, melyet tradicionális háziipari tevékenységként  2020-ban a Hungarikum Bizottság a Magyar  Értéktárba is felvett. Nem hagyhatjuk ki a sorból gyönyörű viseleteinket, Szeitz Ágnes nevével az élen, és az egyre szélesebb körben ismert és egyre növekvő kínálattal rendelkező mézeskalácskészítést Pusztai Gáborné Magdika jóvoltából. Nem szabad kihagyni a sorból azt az értéket, amit a házaspár szorgos munkával újra és megújulva tesz ismertté: a grillázstortát, mely nemcsak ízével, hanem művészi külalakjával is elkápráztatja szemlélőit. (A HBMNE 40 éves jubileumi ünnepségén az ő gyönyörű tortájuk volt a program koronája)

A forrást. amit ezek a népművészek táplálnak városunkban a fiatalabb nemzedékben tisztul és bővül, hiszen mit ér a tudás, ha nincs akinek örökbe adhatjuk? Ebben rejlik a titok, az élő népművészet, melynek vannak továbbvivői és nemcsak tanítói. Ettől a tanévtől elindult a Bocskai iskolában az a nagyszerű lehetőség, hogy a népművészettel, mint művészeti ággal ismerkedjenek a gyerekek a kézműves  szakkörök mellett heti 4 órában Papp Anita vezetésével.

Városunk  művelődési központjában második éve tanulható népművészetünk néhány ága a  Nemzeti Művelődési Intézet által szervezett és szponzorált ASzakkör jóvoltából. (Idén gyöngyfűzés, nemezelés, vesszőfonás és hímzés indult.)

A tárgyalkotó népművészet mellett városunk gyermekei nemcsak a népi kézművesség széles tárházával, hanem a néptánccal is ismerkedhetnek, sőt, a neves és lelkes néptáncpedagógusok jóvoltából évek óta országszerte is sikert sikerre halmoznak. Mindezeket szerbe-számba szedni igencsak időigényes feladat lenne, de nyitott szemmel és füllel járva a nánási emberek méltón büszkék lehetnek arra, amit a tiszta forrásból eredő népművészetünk széles tárházában tapasztalhatnak. Mindezek közösségünk javára szolgálnak amit a HBMNE megalakulása is célul tűzött ki: a közösségek egyben tartása egy település éltető ereje.

A megyei egyesület mit is kívánhatott volna többet magának, egymásnak ezen az emlékezetes évfordulón, mint hogy legyenek mindig legalább ennyien, akik nyitott szemmel viszonyulnak népi kultúránkhoz, akik kincsként őrzik és szívügyként adják tovább tudományukat, hiszen Lükő Gábor néprajzkutató szavaival élve:

„A magyar népművészetben csak az nem veszi észre a fantasztikus elemeket, aki behunyja a szemét…“.

Fekete Andrea