Idén október 22-én, a hosszú hétvége harmadik napján, hétfőn került megrendezésre a Behajtási Ünnepség a Kendereskertben. A hagyományőrző program egész napra kínált látnivalót és szórakozási lehetőséget kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A régi népszokás hagyományait követve a pásztorok és jószágaik is a télre készülődnek. Ezen napok jeles alkalomnak számítottak régen is, Mihály, illetve Dömötör naphoz voltak köthetőek. Az állatokat behajtják a pusztai legelőkről a téli szálláshelyükre, hiszen a népi mondás szerint az állat a „havat hazahozta a hátán”, vagyis már nem talált táplálékot a határban. A behajtáshoz kapcsolódott a pásztorok elszámoltatása és a bérfizetés is, melyek szintén megelevenedtek október 22-én a hajdúnánási Kendereskertben.

A hajdú-bihari búzából csaknem 40 tonna lisztet őrölt a Hajdú Gabona Zrt. A megyei adományozó ünnepségen ebből 18 tonnát kapott meg - egyenlőre csak jelképesen, egy adományozó levél formájában - hat segélyszervezet.

A behajtási ünnepség fontos részét képezte az idén nyolcadik évébe lépett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége partnerségében működő Magyarok Kenyere Program. A jótékonysági kezdeményezés során a magyarországi és kárpát-medencei segítőkész termelők által felajánlott búzából liszt, majd kenyér készül, ezeket pedig rászoruló, hátrányos helyzetű gyermekeket segítő magyarországi és határon túli szervezetek kapták.

Megyénkben 219 gazdálkodó felajánlásával több mint 66 tonna búzát gyűjtöttek. Ezzel Hajdú-Bihar megye a második legtöbb mennyiséggel járult hozzá az országosan gyűjtött több mint 413 tonnához.

A Behajtási Ünnepség első akkordjaként Jakab István a MAGOSZ elnöke és Szólláth Tibor a NAK Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének elnöke közel 18 tonna lisztet adománylevelek formájában jelképesen adtak át hat Hajdú-Bihar megyei segélyszervezet részére. A szervezeteken keresztül támogatva a rászorulókat, a nehéz helyzetben élő gyermekeket, családokat.

Elszámoltak a gazdúrnak a pásztorok

Az adományozási ünnepséget követően a régmúlt elevenedett meg az érdeklődők előtt, amikor a fogatok bevonultak és a pásztorok állataik rackajuhok, magyar tarka, szürke marhák és bivalyok társaságában felsorakoztak a nánási pusztán.

Ezt követően Buczkó József néprajzkutató, a behajtás szokásrendjéről mesélt a megjelent szépszámú közönségnek. Mielőtt még elkövetkezett volna a jószágok kieresztésének pillanata, előkerült a rovásfa, amelynek egyik felét a gazda adott át a számadónak, a másik fele pedig maradt a gazdánál. Ez volt az az ősi „számadókönyv”, amelybe kiveréskor felrótták a jószágok számát, majd „szoruláskor” – a hétvégi ünnepségen is - ismét összepászították, amikor kiderült egyezik-e a létszám. Erre utal a pusztai pásztorrendet idéző ismert szólásunk, mely szerint: „Tavasszal a kihajtáskor minden bandzsi lehet pásztor. De majd ősszel, szoruláskor: az a pásztor, aki számol!”

Ezután elszámoltak a „gazdúrnak” Szólláth Tibor polgármesternek a pásztorok az állatokkal, s átadták az összepászított rovásfát, melyen egyezett a létszám.

A számadást követően a látogatók közelről megnézhették a jószágokat és a pásztorokkal is találkozhattak. Sokan családostól érkeztek a Kendereskertbe, a hétvégén. A szervezőknek az a legfőbb célja, hogy megismertessék a hagyományokat az emberekkel.

Az a csínos gulyás lesz mostan is, mint aki a múltkor vót?

Molnár Imre "Csínos", örökös pásztor, gulyás lapunknak elmondta - Nagyon fontosak ezek az alkalmak a hajdúnánási emberek számára, ők benne élnek a múlt értékeiben, a hagyományaiban, melyeket kincsként kell őrizniük. Ennek a bemutatása a célja ezeknek az ünnepeknek.

„Két éves koromtól kezdve nyáron mindig mentem apummal a szekéren, hogy mennyi baj volt velem azt már ő tudja” – mesélte mosolyogva lapunknak az örökös pásztor, aki elmondta, hogy egész életét az állatok szeretete, a velük való gondoskodás vette körül.

Molnár Imre, hogy hogyan kapta meg a csínos jelzőt azt ő maga árulta el nekünk. A 90-es évek elején lovaskocsival rengeteg vendéget hozott egy idegenvezető, mire megérkeztek természetesen szép ruhába felöltöztünk, ünnepibe, tiszta csizma, ahogy kell. Egy jó barátom, ő volt a kocsis – kérdezte tőle az idegenvezető: „Az a csínos gulyás lesz mostan is, mint aki a múltkor vót?”. No nem kellett több a kocsisnak, mire megérkeztünk Hortobágyra, mindenki csínosnak hívott – hát innen a név eredete, mesélte Imre bácsi. Mindenkinek van csúfneve – az enyém még elég szép lett.

Néptánc, pásztorételek, kézműves vásár, népi játszóház, forralt bort, pásztortűzgyújtás

A nap folyamán hajdúnánási és a környező települések néptáncegyüttesei léptek fel, kézművesek kínálták portékáikat, volt solymászbemutató, fafaragás és népi játszóház. Akik megéheztek, azokat pásztorételekkel, forralt borral és meleg teával várták a szervezők. A program késő délután a pásztortűz meggyújtásával és pásztornóták közös éneklésével zárult.