Minden élők útján távozott közülünk Szabóné Marth Éva a Hajdúnánási  Református Általános Iskola és Óvoda igazgató asszonya 2020. szeptember 21-én. 

Nyugdíjba vonulásakor tavaly  júniusban két igével köszöntöttük:  

 „Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt.” /Mózes első könyve 6. rész 18./ verssel és Márk evangéliuma 6. részéből az 51. verssel „Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.”

A hajó, a bárka személyes életében és az intézmény útját tekintve is fontos szimbólummá lett az eltelt 15 esztendőben. A mindent elpusztító özönvíz elől a bárka biztonságos menedék a  szövetségre vezető úton. A megoldásra váró napi feladatok tengerén ilyen biztonságos menedékké varázsolta számunkra a munkahelyünket, miközben folyamatosan emlékeztetett bennünket arra, hogy Jézus velünk van a mi hajónkban. Mi pedig – ahogyan egykor a halászok – sokszor rácsodálkoztunk arra, hogy mi mindenre lettünk, vagyunk képesek Jézus szavára figyelve. A háborgó hullámok közül nyugodt vizekre vezette intézményünk hajóját, és nem engedte, hogy szem elől tévesszük a partot, a magunk elé tűzött célt, hogy folyamatosan a legnagyobb minőségre törekedjünk. Mindig tudtuk, hogy vitorlánkat a Szentlélek szele dagasztja.

Iskolánk belső falán található ige, miszerint „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” (1Kor 16,14) élete, munkássága minden pillanatára jellemző volt. Megmutatta számunkra, hogyan kell megélni ezt az igét, segített mindenkit, hogy hasonlóan cselekedhessen.   

 A nehéz helyzetben lévő embereknek, munkatársaknak lelki támasza, menedéke volt, amiért nagyon sokan hálásak vagyunk. Mindenkiben meglátta az értéket, ennek kiteljesítésében támogatott gyereket, felnőttet egyaránt.

Mindenkiért tudott imádkozni, és imádságos szívvel tenni értünk szakadatlanul a jót. A szeretet, alázat, szolgálat összes tevékenységében ott volt és maradandó mintául szolgált mindannyiunk számára. Mindig tudott a szívünkre helyezni olyan gondolatokat, érzelmeket, igeszakaszokat, melyek a lelki fejlődésünk hasznára váltak. A nyugalom, higgadtság, békesség, amit sugárzott még gyötrő betegsége alatt is, kivetült egész iskolai életünkre, munkánkra.

Munkájával nem csak a mi intézményünket szolgálta, hanem a közeli és távoli református iskolák is kértek és kaptak tőle támogatást szakmailag és lelkileg egyaránt. 

Munkássága nyomot hagyott a 403 éve alapított református iskolánkon. Szakmai, szellemi, lelki fejlődés kísérte azt a gyarapodást, ami 15 éves vezetői pályafutása alatt a gyermek létszám megduplázódását is magával hozta.  

 Vezetése alatt vált a nevelőtestület szeretetközösséggé, eredményeket hozó összhangra talált a fenntartó presbitérium és az iskola, kiteljesedett a város és a református iskola kapcsolata is. 

Remélve, hogy igyekezetünk nem lesz hiába való, méltón folytatjuk az általa elkezdett református értékteremtést az iskolai és óvodai nevelési tennivalóinkban.

Egyik legszebb versével búcsúzik tőle intézményünk, gyülekezetünk, ami azt a szellemi, lelki, hitbéli fejlődést is bemutatja, melyen keresztülment munkássága alatt:

Újjászületés

Zuhanó madár voltam, 

Hulló levéllel hulltam. 

Úgy szálltam félve föl-le, 

Lelankadva földre, 

Hogy lelkem is földhöz ragadt, 

A zizzenő talpak alatt.

Szárnyaló madárrá váltam, 

Az Úrnak szolgálatában. 

Ujjongva szállok föl-le, 

Rásimulva az égre, 

A nekem teremtett világban, 

Istennel harmóniában.

                                 /Szabóné Marth Éva/

Biró István

Hajdúnánási Református Óvoda és Iskola