Egy nap a holnapért, a klímáért! Létünk alapja az élővilág változatosságának megőrzése – erre figyelmeztet a 33. magyar és az 53. világméretű Föld napja, melynek kiemelt témája maradt a biológiai sokféleség megőrzése is.

Több mint ötven évvel ezelőtt szervezték meg az első Föld napja megmozdulást. Az 1970-ben, Amerikában indult mozgalom hamar világméretűvé nőtt. Magyarországon először 1990-ben tartották meg ezt a világnapot, amelynek célja, hogy gondolkodásunk középpontjába kerüljön a Föld megóvása. Azóta minden évben fontosabbnál fontosabb üzeneteket hordoz, de talán sosem volt ilyen aktuális az időzítése, mint éppen napjainkban. A címben azonban nem véletlen, nem nyomdahiba a kérdőjel. Igen, valóban, ezen a napon, április 22-én az egész bolygó megmozdul, valami nagyszabásút, valami nagyon-nagyon fontos dolgok megvalósítását tűzi ki célul. De ez csak egy nap, a 365-ből. Kétségtelen ezek a világnapok fontosak, de sokszor tűnik úgy, hogy csak ezen az egy kitüntetett napon válik fontossá Földünk jóléte, környezetünk, klímánk egészsége. Pedig a természet folyamatosan küldi a vészjelzéseket: árvizek, aszályok, extrém időjárási körülmények formájában. Vajon mi kell még az embereknek? Minek kell még történnie, hogy észre vegyük azt, ami már régóta nyilvánvaló! Össze kell fognunk ahhoz, hogy közösen megmenthessük a Földet. De olyan módon, hogy mindennapos gondolkodásunk, ténykedésünk természetesen velejárója legyen a Föld védelme.  

Ne csak egy kiemelt napot szenteljünk ennek, és utána ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig. Kétségtelen nagyon sokan vannak, akik igyekeznek úgy élni, hogy minél kisebb legyen az ún. ökológiai lábnyomuk. Azonban ez a mai, túlcivilizált világunkban meglehetősen nehéz. Hozzászoktunk már a kényelemhez, ahhoz, hogy minden gombnyomásra történik a legtöbb háztartásban, hogy mérhetetlen mennyiségű vegyszert használunk mosogatásra, mosásra, tisztálkodásra. Nem is gondoljuk, a finom illatok mögött esetleg a természet számára gyilkos vegyületek húzódnak meg, amelyek bekerülve vizeinkbe, a talajba, vagy éppen a levegőbe, lassú, de kíméletlen pusztítást okozhatnak. Közismert tény, hogy a mikroműanyagok már mindenhol ott vannak, földön, vízen, levegőben egyaránt, még az óceánok mélyén is, amely lerakodik a halak, tengeri élőlények húsába, csontjaiba, sok esetben okozva halálukat.

                Túl népesedett a Föld, és ráadásul még a multinacionális cégek nagyobbik része továbbra is szennyezi, pusztítja a környezetet. Megváltozik a Föld ökoszisztémája, eltolódnak az évszakok, növény és állatfajok, pusztulnak ki szinte naponta, élőhelyük zsugorodása, elvesztése miatt. Egyre több hírt hallunk arról, hogy bálnák egész csapat pusztul el, vetődik partra valamilyen rejtélyes ok/okok miatt. Valószínű, ha alaposan kivizsgálják az eseteket, mindenkor környezeti hatásokat találnak mögötte.

Az emberiség túlterjeszkedése agyonnyomja a vadvilágot, túlfogyasztunk és túlterjeszkedünk, ezt jelzi évről évre a WWF Élő bolygó jelentése. Az emberiség beavatkozása a természet évezredes egyensúlyába veszélyezteti a vadonélők, köztük a beporzó rovarok, növények létét is. Azt mondják a szakértők, hogy a beporzók eltűnése az emberiség pusztulását is jelenti egyben; nem termékenyülnek meg a növények, nem lesz termés, így az állatvilág és az emberiség is éhenhal.

Az édesvíz készlet megőrzése talán még ennél is lényegesebb, hiszen víz nélkül nincs élet, semmilyen élet. Növény, állat ember e nagy kincs nélkül nem tud létezni. Márpedig Földünk édesvíz készlete is rohamléptekkel csökken. Olvadnak a sarki jégsapkák, gleccserek tűnnek el, patakok, folyók apadnak ki. A természet nagyon erős üzenete volt a tavalyi történelmi mértékű aszály, amelyhez hasonló több mint száz éve nem pusztított hazánkban, és a környező országokban. A hatalmas kiterjedésű erdőtüzek szintén káros hatásúak, hiszen a fák, bokrok füstje mellé számos mérgező anyag is jut a légkörbe, amelyek az érintett emberi települések elhamvadása következtében keletkeznek.

                S ha mindez még nem lenne elég, itt van a több mint egy éve tartó háború a maga súlyos környezetszennyező hatásával. Nem beszélnek erről az oldaláról a „fegyveres konfliktusnak””, pedig mérhetetlen mennyiségű káros anyag jut a levegőbe, különböző hadianyagok szennyezik a földet, a vizeket. Nem beszélve a milliónyi építésitörmelékekről, amelyek ki tudja meddig szennyezik majd az érintett területek talajait, vizeit.

Vajon ilyen jövőt szánunk utódainknak? Mit vesznek át tőlünk unokáink? Egy haldokló Földet? Ma már ez az egy nap nem elég. Ma már életünk minden percében környezettudatosan kellene élni, amelyre a Föld napja ráirányítja a figyelmet. Cselekvő alkalom ez, amely már nem csak utódaink, hanem a jelen nemzedékek életéről is szól. Szakértők szerint ugyanis kevesebb, mint tíz évünk van a cselekvésre. Ma már nem elég a szemétszedés, a szelektív hulladákgyűjtés, ettől már sokkal több kell/kellene.

Fogyasztás visszafogása, népesség csökkenés, a folyamatos beavatkozás megszüntetése a Föld ökoszisztémájába, és még sorolható lenne. Csak hogy – mint oly sok helyen a világban – a nagytőke, a finánchatalom mindenhol, mindennél erősebb befolyással bír, és nem sokat ad arra, hogy éppen hol, milyen módon károsítja a környezetet pl. egy szabálytalan ásványianyag kitermelés, vagy éppen a hatalmas esőerdők pusztítása, hiszen a profit, az extraprofit mindennél előbb való. Zárógondolatként idézzük ide Bakó Krisztina: A Föld dala c. művének néhány sorát.

„Hány néma csonk az erdők helyén,

s hány mérgezett folyó

még megbocsát, s új életre kél,

de több esély

nem kapható.

Vad gyárak, gépek, fémek hangján át,

még kell, hogy halld, hogy értsd a Föld dalát!

Nézd a bolygót! Oly tiszta kék,

Élj ma úgy, hogy éljen még.

Oly tiszta kék, hadd éljen még!”