A mögöttünk hagyott 20. század mérhetetlen szenvedést hozott a világnak, háborúk, népirtás, börtön, üldözés, diktatúrák. E szenvedés áradtnak talán legszégyenteljesebb történése volt a náci Németország egyik célkitűzése, az általuk alsóbbrendűnek ítélt zsidók teljes megsemmisítése. A holokausztot elszenvedő áldozatok száma több millióban mérhető, bizonyos kutatások szerint minden tizedik áldozat magyar volt. Rájuk emlékeztünk, előttünk hajtottunk fejet a Holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján, január 27-én.

Mint ahogy tíz esztendeje mindig, idén is közös emlékezésre hívta és várta az érdeklődőket Hajdúnánás város önkormányzata és a Nánás Pro Cultura Nonprofit Kft. január 27-én a Helytörténeti Gyűjteménybe a Holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján..

A megjelenteket Szólláth Zoltán művelődésszervező köszöntötte, aki bevezetésként szólt arról, mikor és hogyan is kerültek a zsidók erre vidékre, így Hajdúnánásra is. Mint ismeretes már a 19.század elején megtelepedett néhány, többnyire észak felől érkező zsidó család. Főként házaló kereskedők, szatócsboltot fenntartó egyszerű emberek voltak, akik ragaszkodtak vallásuk meglehetősen szigorú hagyományihoz.

Emlékező beszédet Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke mondott, hangsúlyozva az emlékezés és emlékeztetés fontosságát. Azok a borzalmak, amit a haláltáborokba deportált zsidók átéltek soha nem feledhetők. Volt olyan család Hajdúnánáson, ahol 52-en vesztek oda Auschwitz poklában, az egyéves kisgyermektől kezdve az idős nagyszülőkig. Emlékezni és emlékeztetni minden alkalommal, hogy ilyen ne történhessen meg még egyszer.

Horovitz Tamás szólt arról is, hogy a zsidóság  hazánkban jelen idő szerint biztonságban élhet, a kormányzat zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen, de soha nem feledhető a múlt, az átélt, elszenvedett szörnyűség.

Ezeket a szörnyűségeket mutatja meg a Helytörténeti Gyűjtemény Kitaszítottak című kiállítása, amelyről Csiszár Imre történész tartott tárlatvezetést. A kiállítás szemléletesen mutatja be azt a kitaszított sorsot, amely a zsidók deportálásával kezdődött, majd folytatódott a málenykij robotra elhurcoltak tragédiájával, aztán pár év múlva újabb szörnyű korszak jött el, a kitelepítések időszaka. Mindez alig másfél évtized leforgása alatt, hogy a háborúban odaveszettekről ne is szóljunk. Rettenetes, fekete évszázad volt ez, a két háborújával, és minden szörnyűségével.

Egy különleges kiállítás is nyílt ezen az estén Szenes Hannára emlékezve. Szenes Hanna költő, izraeli nemzeti hős, akit a brit hadsereg ejtőernyővel dobott le Jugoszlávia területére a második világháború idején, hogy Magyarországra visszajutva segítsen a holokauszt borzalmai elől menekülő zsidóknak, köztük családjának is, hiszen édesanyja itthon maradt. Az akció azonban nem sikerült, Hannát elfogták és öt hónapi fogva tartás, kínzások után a nyilas uralom kezdetén kivégezték. Mindössze 23 évet élt. A tablók az ő életének fontosabb eseményeit mutatják be.

A folytatásban a megemlékezők kis mécsesekkel a kezükben sétáltak el a Mártírok utcába, oda, ahol egykoron állt a zsinagóga, és néma főhajtás mellett helyezték el világló mécseseiket a zsidó áldozatok emlékfalánál. (HNU)