Megalakulásának 35. évfordulóját ünnepelte 2021-ben a Hajdúnánási Ezüstkor Nyugdíjas Egyesület. A jeles alkalomra tervezett nagyszabású gálaműsorukat azonban nem tudták megtartani, az egyre erősödő koronavírus-járvány negyedik hulláma miatt. Tímár Balázst, az egyesület elnökét még tél elején kerestük meg, és idéztük fel nagyvonalakban az indulás éveit, az azt követő időszakot, egészen beszélgetésünk időpontjáig.

−Elnök úr, hogyan, mikor jött létre a ma már szép felnőtt korba ért közösség?

Jó régen volt az már bizony, amikor alapító tagunk és első elnökünk, Tóth Lászlóné, Katika még a ’80-as évek közepe táján gondolt egy merészet, és 1986-ban 18 asszonytársával megalapította a Hajdúnánási Nyugdíjas Klubot. Az időskori elmagányosodás oldása, a „valahová tartozás” igénye, a közös programok, az értelmes, hasznos időtöltés vonzó lehetőséget nyújtott az érdeklődőknek, és egyre népszerűbb lett a klub; két év múltán már több mint negyvenen voltak

−Nemsokkal ezután – 1988-ban – a klub vezetését a Fülöp házaspár, Lajos bácsi  és Mancika néni vették át. Milyen változást hozott ez az új vezetés?

Ők nagyon hamar felismerték, hogy a nyugdíjasok leginkább a kulturális élet, a hagyományok őrzése terén tudnak igazán kibontakozni, ez az a terep, ahol sok lehetőségük adódik tevékenykedni. Rövid időn belül Sebestyén Miklós szakmai irányításával tánccsoport, énekkar, színjátszó csoport alakult, de lehetőséghez jutottak a szólóénekesek, versmondók is.

Ez volt az az időszak, amikor megyeszerte sorra alakultak a nyugdíjas klubok, és a kapcsolatok keresésében, felvételében nagy segítség volt a Nyugdíjas Szervezetek Megyei Szövetségének megalakítása, amelynek a nánási klub alapító tagja volt. Ekkoriban hihetetlenül élénk, sokakat megmozgató, pezsgő élet folyt a nyugdíjas klubok házatáján; baráti találkozók, kulturális vetélkedők, kirándulások. Nagy próba volt akkoriban az évente megrendezett megyei kulturális vetélkedő, amelyre mindig nagyon készültünk, és sokszor végeztünk dobogós helyen. Külön díj, Szuper-díj, serlegek, kupák, oklevelek, emléklapok a beszédes bizonyítékai 35 évnyi munkák eredményének.

-Ön 2000. óta tagja az egyesületnek, és 2003-ban elnökké választották.

Sajnos amikor elhunyt Fülöp Lajos bácsi, felesége Mancika nagyon összetört, és ez a klub munkáján is érződött. Így kerültem én 2003-ban a klub élére. Nagy segítségemre volt Sebestyén tanár úr, és a klub jelentős része. Kissé döcögős kezdés után felvettük a fordulatot, így értünk el a 20., majd a 25. és 30. születésnaphoz. Emlékkönyvek, videoklipek, fotóalbumok, kiállítások mutatták be eredményeinket. A pezsgő, színes klubélet oda vezetett, hogy a tagság létszáma ismét a 100 főt közelítette, sőt néha meg is haladta azt.

-A művelődési központ egyik állandó „lakója” az egyesület, hetente akár többször is találkozhatunk a tagság egy-egy csoportjával.

A művelődési ház valóban, szinte a második otthonunk. Biztos hely, ahová bármikor betérhetünk, itt tartják a próbákat a művészeti csoportjaink, de itt zajlanak a rendszeres egyesületi összejövetelek is. Ezúttal is köszönet érte Szilágyi Erzsébet ügyvezető asszonynak.

-Mindemellett az egyesület sok támogatót tudhat maga mögött.

Sokan vannak, akik vagy anyagilag, vagy másféle módon segít nekünk az egyesületi munkában. Feltétlenül meg kell említeni pl. Nyakas Andrást és családját, Hadadi Imre és családját, vagy éppen Papp Imrét, akit én kiváló vezetőként tudok elképzelni majd az egyesület élén. Hasonló módon nagyon sok segítséget kapunk a Hajdúnánási Televíziótól, akik mindig jelen vannak rendezvényeinken, és most is segítségünkre voltak a jubileumi műsor rögzítésében, lemezek készítésében. És természetesen Hajdúnánás Város Önkormányzata is mindenben támogat bennünket, amiben csak tud.

-Az egyesület szerteágazó kapcsolatokat ápol megyeszerte, de megye határon túl is.

Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Újfehértó, Debrecen, Józsa, Miskolc, Alsózsolca, hogy csak a legrégebbieket említsem, de nagyon sok klubbal, egyesülettel ápolunk jó kapcsolatokat, főként, hogy most már jó ideje mi rendezzük tavaszonként a hagyományos nyugdíjas kórustalálkozókat. Kölcsönös látogatások, közös programok, kirándulások fűzik szorosra ezeket a szálakat.

-Több mindenről szó esett most, természetesen a teljesség igénye nélkül, de mindenen túlmenően talán a legfontosabb az emberi kapcsolatok életben tartása.

Így igaz. Ez főként az utóbbi járványtól gyötört két évben bizonyosodott be igazán; a találkozások, beszélgetések hiánya, a személyes kapcsolatok nélkülözése sok tagunknál okozott lelki betegséget, depressziót. Reméljük, hogy talán ebben az évben már végleg magunk mögött tudhatjuk a vírust, és újból élhetjük a megszokott, aktív nyugdíjas éveinket. Mert erre nagyon nagy szüksége van korosztályunknak, hiszen a nagyszülők segítsége a családban mára igen felértékelődött. Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra, hogy még sokáig élvezhessük életünk alkonyának melengető sugarait.

(Lejegyezte: Rigó Tamásné)