Az augusztus 20-i nemzeti ünnep előtt pár nappal kerül elhelyezésre a Szent István Bazilikában az míves kivitelű, csigaformájú búzakoszorú, mely a hajdúnánási szalmafonó asszonyok keze munkáját dicséri.

Kárpát-medence aratókoszorúját három hajdúnánási asszony - Bata Sándorné, Népi tárgyalkotó iparművész, Nagy Sándorné Népi tárgyalkotó iparművész, az Aratókoszorú tervezője és Pongor Gábor Lászlóné, valamint a Helyi Sajátosságok szalmafonó csoportjának tagjai közel egy hónapig készítette el több ezer búzaszálból.

A kétszáz darab szalmából díszített aratókoszorú súlya mintegy másfél kilogramm, amelyet a három szalmafonó asszony közel száz méternyi szalmából font meg. A koszorú jellegzetessége az esőcsiga motívum, amely a következő évi alkalmas esőt jelképezi, valamint a körkörösen egyre tágabban ismétlődő körök, ami a nemzetegységre, az egyre távolabbi határon túli régiókban élő magyarságra utal. A fonatok és díszítő elemek közül készítettek kunkorgókat, esőcsigákat, csengőket több méretben, valamint rece és kettes fonatok is kerültek az idei év Aratókoszorújára.

A hajdúnánási szalmafeldolgozás legjelentősebb időszaka a 19. század közepétől a 20. század közepéig tartott és máig hatással van a város életére. A búza szárát felhasználó ipari tevékenység keretében készültek a szalmakalapok Hajdúnánáson, amely gazdasági és társadalmi fellendülést is teremtett a városnak.

Megnőtt a kereslet a szalmából készült használati tárgyakra

A kalapok mellett papucsokká, szatyrokká, szőnyegekké dolgozták fel a szalmát. A szalmaipar fénykorában évente 450 000 db szalmakalapnál is több készült a városban, amelyet a Monarchia területére, és azon kívül Romániába, Szerbiába, Törökországba, Orosz- és Lengyelországba is szállítottak.

A szalmafeldolgozás nagymértékű fejlődése az 1920-as évekig tartott, amikor Trianon következtében piacai nagy részét elvesztette. Innentől kezdve néha megújulva, átalakulva, szövetkezetté válva az 1960-as évekig tart a szalmafeldolgozás, egyre csökkenő mennyiségben és termékválasztékkal.

Máig hatással van a város életére

Szólláth Tibor Hajdúnánás polgármestere elmondta, hogy a 21. századi kihívásokra válaszolt a város a Helyi Sajátosságok szalmafonó programmal, amely keretében ismét készülnek szalmatárgyak immár turisztikai jelleggel.

„A szalmafonó asszonyok keze munkáját dicsérik a szalmából készült tárgyaink - ebből kettő népi iparművész minősítéssel rendelkező munkatársunk van. Azt gondolom fontos kiemelni, hogy asszonyaink saját akaratukból, önszorgalom útján jutottak el ehhez a kiemelkedő szakmai teljesítményhez.”