2017. június 6-án, reggel fél 7-kor indult útnak buszunk Hajdúnánásról 45 gyerekkel és 5 kísérőtanárral, hogy a Határtalanul pályázat keretében felfedezhessük Horvátország történelmi helyszíneit (a Zrínyi-család nyomdokain haladva) és természeti kincseit.

Már az utazás előtti hetekben is sok programon volt lehetőségünk részt venni, ahol részletesebben is bemutatták számunkra Horvátországot.

Ezúttal is szeretném diáktársaim nevében is megköszönni a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjteménynek, hogy különböző előadásokon és kutatómunkákban vehettünk részt.

Június 6-án, az indulás napján hosszas buszozás után első megállónk még Magyarországon belül volt, Szigetváron. Itt egy idegenvezető segítségével részletesebben is megismerhettük történelmünk egy jelentős várát. Az idegenvezetés után szabad programot kaptunk, amit sajnos nem nagyon tudtunk kihasználni, mivel idő közben esni kezdett az eső. Viszont pont ennek a nyári zápornak köszönhetően mi is „átélhettük” egy kicsit Zrínyi Miklós történetét, ugyanis ha nem is az életünkért harcolva, de mi is kirohantunk a várból, igaz nem abból a célból, hogy a törökök ellen harcolunk, hanem csak szimplán azért, hogy amíg elérünk a buszhoz, ne nagyon ázzunk el.

A határt átlépve a busz Eszékre vitt minket. Itt volt az első napi szállásunk, de természetesen még mielőtt aludni (vagy legalább is beszélgetni) mentünk volna, városnéző sétára indultunk.

Másnap egy újabb hosszú buszozás várt ránk, ugyanis Eszéket elhagyva Fiume felé vettük az irányt, ahol Ágoston Gergely professzor segítségével ismerkedhettünk a gyönyörű kikötővárossal. A harmadik napon Fiumét elhagyva a Krk szigetére mentünk, ahol strandolni volt lehetőségünk. Már az odavezető úton sem tudtuk, hogy mikor merre nézzünk, leírhatatlanul gyönyörű tájakon buszoztunk. Közvetlen a tengerpartra érkezve, annak ellenére is, hogy a víz még nem éppen a legmelegebb volt, sokan fürödtünk. Ezután újabb buszozás várt ránk, melynek célja a Plitvicei tavak megtekintése volt. A tengerpart mellett ez volt a másik olyan helyszín, ahol szinte tátott szájjal közlekedtek a turisták, és természetesen mi is. A túrázás után egy 4 órás út elé nézett társaságunk, ugyanis az utolsó szállásunk Csáktornyán volt.

Az utolsó napon ébredés után megreggeliztünk, majd ellátogattunk a csáktornyai várba, ahol előző helyszíneinkhez hasonlóan kint élő hasonló korú magyar diákokkal találkoztunk, táncoltunk, vetélkedtünk.

Ez a kirándulás a Határtalanul pályázat nélkül nem jöhetett volna létre, köszönjük a lehetőséget. Mindenki nagyon jól érezte magát a kirándulás során, és ezúttal is szeretném megköszönni Márti néninek, Éva néninek, Marcsi néninek, Magdi néninek és Piroska néninek, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat, hogy mindenben segítettek nekünk, ha kellett, és természetesen, hogy elkísértek minket. Végül pedig mindenki nevében szeretném megköszönni a két buszsofőrnek, Laci bácsinak és Zoli bácsinak, hogy óriási felelősséget vállalva vigyáztak 50 ember testi épségére.

Holba Kata Regina