Sok munkával, tanulással, szép élményekkel telt négy év után 1957-ben 72-en hagytuk el iskolánkat, érettségi bizonyítvánnyal a kezünkben.

Felemelő érzés volt 1953-ban a Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium tanulójának lenni. Húsz-huszonöt évi tanulás, negyven- negyvenöt évi munkás év után 2017. május 27-én ismét találkoztunk régi almamáterünk kapujában, hogy emlékezzünk az eltelt hatvan-hatvannégy évre.

Sokan nem élték meg sajnos ezt az évfordulót. Betegség miatt többen nem tudták az utazás kockázatát bevállalni, ők levélben tájékoztattak életükről, családjukról.

Ösztönzött a részvételre az a tudat, hogy talán az utolsó lehetőségünk, hiszen évről-évre csökken az esélyünk a találkozásra. A fotózás, baráti üdvözlések után Gömöri József igazgató úr adott tájékoztatást az iskola utóbbi 5-10 éves történetéről. Az osztályonkénti visszaemlékezések hangulatosak és tanulságosak voltak. Mint orvosok, tanárok, mérnökök, kvalifikált szakmunkások, műszerészek vettünk részt a háborúban lepusztult országunk újjá építésében. Az motivált bennünket, hogy gyermekeink, unokáink számára jobb körülményeket teremtsünk, mint amilyenbe a mi generációnk született és nevelkedett. Nyugdíjas éveink legfontosabb elfoglaltsága is az, hogy erőnkhöz, tehetségünkhöz mérten segítsük, kényeztessük az unokákat, dédunokákat. Összességében a megjelent huszonkét évfolyamtársunk jól érezte magát, örültünk egymásnak, szeretnénk a jövőben évente találkozni.

Tímári Balázs IV. B osztály