Földünk legkülső szilárd burkolata a talaj, amely termőhelyéül szolgál a növényeinknek. Legfontosabb tulajdonsága a termékenysége. Ez azt jelenti, hogy szükséges időben és mennyiségben képes ellátni növényeinket vízzel és táplálékkal.

A talaj a növénytermesztés nélkülözhetetlen eszköze, nagyon fontos láncszeme az öko kertészkedésnek. Fontos a biokertben a talaj termőerejének ismerete. A talaj állapotát meghatározzák a domborzat-, az időjárás-, a növénytakaró, mint külső tényezők. A talaj kémiai, fizikai és biológiai állapotának befolyásolása a talajművelés. A talaj él és lélegzik. A biokert talajáról, ha ismerjük a növények nyelvét, maguk a növények beszélnek, tájékoztatnak bennünket.

Mit jeleznek a növények a talajról

A gyomok üzennek a kertésznek sajátos jelrendszerük segítségével, jelzik a kert talajának a minőségét. Ahol túl nedves a talaj, ott megjelenik a mezei sóska, a boglárka. A tömörödött talajra a gombvirág és a nagy útifű utal. A tyúkhúr humuszos talajt jelez, a csalánfélék tápanyagban gazdag talajról árulkodnak. Sok esetben a gyomok helyre is állítják a megromlott talajviszonyokat. Őseinktől ismerjük és megtanulhattuk, hogy hagytak parlagon földeket, amivel tulajdonképpen helyreállították a talaj termékenységét. Ezek a tevékenységek öngyógyító munkák voltak, amelyek lejátszódtak a kertekben. A gyomok jelenlétéből megtudhatjuk, hogy az adott terület talaja milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ezekből megismerhetjük kertünk talajának sajátosságait, megtudhatjuk, milyen tápanyagellátásra van szükség és milyen talajápolási munkát kell elvégezni. Azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy akinek kertjében nagyon sok gyom jelenik meg, ott művelési hibára kell következtetnünk.

Az élő talaj

Az élő talajt a föld alatti, és a  föld feletti élőlények egyensúlyi állapota jellemzi, az élőlények a szerves anyagok lebontását segítik elő. Nagyon fontos kincs a biokertész számára a talaj fekete állománya és az ehhez társuló tudás, ismeretek állandó bővítése, ugyanis a biokertészkedés sikerét a talaj védelme nagymértékben meghatározza. Ezt a védelmet kímélő talajműveléssel és talajtakarással oldhatjuk meg.

Talajtakarás

A biológiai kertművelésnek egyik sajátos módszere a talajtakarás, amit mulcsozásnak vagy felszini komposztálásnak is szoktak nevezni. A kert talaja ki van szolgáltatva az időjárási viszonyoknak. Télen megfagy a felszíne és károsodik a talaj élő világa. Szél fújja és eső mossa a humuszban gazdag felső réteget. Mindezen segíthetünk a talajtakarással, melynek a biokertész szempontjából elkerülhetetlen érdemei vannak.

Talajtakarásra alkalmas anyagok lehetnek: állati eredetű trágyák, aprított fakéreg, fekete nejlonfólia, kávézacc, teafű, fenyőtű, kerti komposzt, kő, kavics, durvaszemcsés homok szalma, lenyírt fű. A talajtakarás segíti a nedvesség megtartását, fokozza a talaj termőerejét, elfojtja a gyomokat, csalogatja a hasznos rovarokat. Fontos, hogy talajtakarás előtt lazítsuk meg a talaj felső rétegét.

Gut István