Máté Evangéliumában olvassuk: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy héten át tartó eseményein százezrek vettek részt, s akik ennek akár csak egyetlen mozzanatába kapcsolódtak is be, megtapasztalhatták Krisztus jelenlétét. Nem csupán az Oltáriszentségben, azaz az Eucharisztiában volt valóságosan is jelen, hanem az emberek lelkében. Akik megélték mindezt, soha nem feledik el. Olyan esemény volt, amely életünkben csupán egyszer fordul elő.

Böjte atya szavait kölcsönözve, Jézus minden bizonnyal ekként szólhatott angyalaihoz: „Mondom nektek, a Kárpát-medencében még nem láttam ekkora hitet”. Látva a százezrek szeretetteljes együttlétét a szentmiséken, Mindszenty József hercegprímás valószínűleg megelégedéssel nyugtázhatta égi templomában, hogy „amíg van egymillió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól”. Márpedig erről győztek meg az események, melyek közül kettőnek, a Kossuth téri érseki és a Hősök terén bemutatott pápai szentmisének fiammal együtt magam is részese voltam.

Megélhettük, hogy az Eucharisztiában jelenlévő Krisztus szeretete átsugárzott mindenkire, akik egymás felé is visszasugározták mindezt. Ezekben a több százezres együttlétekben a legjobb, a legértékesebb emberi, egyben isteni adottságok nyilvánultak meg. A teremtő Isten szép vonása ragyogott ugyanis az arcokon. Az élő hitbe, a gondviselésbe vetett reményé és az övéit támogató Isten iránti hűségé.

Ez sugárzott a fáklyás körmenet minden résztvevőjén is, akik az Oltáriszentséget és a történelmi zászlóinkat követve közel hat kilométeres vonulással töltötték meg a Kossuth tértől a Hősök teréig vezető utat. De ez az önfeledt szeretet, az együvé tartozás nagyszerű élménye hatotta át az út két oldalán húsz méterenként felsorakozó, kezükben fáklyát tartó cserkész fiatalokat is, akik közül sokan elszakított nemzetrészeinkből érkeztek. De ezt sugározták a biztonságunkra felügyelő rendőrök is, akik példátlan előzékenységgel, udvariassággal, alázattal végezték munkájukat.

                Egy egész világ figyelt ránk, magyarokra. És a pápalátogatásra, hiszen a Szentatya, Jézus Krisztus földi helytartója, a mai Péter apostol, két év után most először találkozhatott híveivel. Azzal a hatalmas áradattal, amilyet Nyugat-Európa már nem tudna felmutatni. Mert ott már ketten, vagy hárman sem tudnak Isten nevében összejönni. Mi, magyarok példát mutattunk összetartozásból, de hitünk gyakorlásából is. Márpedig ez tarthat meg családot, hazát, nemzetet. Nos, ez volt talán a szeptember 5-12-e között zajlott 52. Eucharisztikus Kongresszus egyik legfőbb üzenete.

Buczkó József