Akik a múzeum előtt elhaladva olykor feltekintenek a homlokzatra, az egyik emléktábláról előtűnik a fenti latin cím, amely Nánás falut jelent, és egy évszám: 1221. Derék, bíróság elé rendelt eleinknek köszönhetjük, hogy ekkor már olvashatjuk településünk nevét. És ennek 2021-ben volt nyolcszáz esztendeje.

Történt, hogy az akkori nánásiak közül hármat is Váradra, a mai Nagyváradra idéztek tüzesvas próbára az egyházi törvényszék elé, hogy a várban álló székesegyház falai között, Szent László király sírja mellett megvallják bűneiket. A tárgyalásokat vezető kanonok úr pedig papírra vetette az elhangzottakat a beidézettek lakóhelyével együtt. A vaskos kötetre pedig ráírta: Váradi Regestrum, azaz Váradi Jegyzőkönyv.

A Váradi Regestrum 1550. évi kiadásának címlapja

Számunkra azonban most nem az akkoriak kihágásai az érdekesek, hanem az, hogy a mai település már abban az időben is lakott, virágzó hely volt. Meg azelőtt is, az Árpád-kor korai szakaszától kezdődően, hiszen egy település létrejötte és nevének első említése nem azonos egymással. Az mindenestre tény, hogy először nyolcszáz évvel ezelőtt foglalták írásba létezését.

A jobbágyfalu lakói is itt éltek és itt gazdálkodtak. Itt építették fel templomukat és itt törte derékba életüket a tatárjárás áradata is, üszkös romokká változtatva a hajlékokat, pusztulásra, menekülésre ítélve Nánás falu népét. Az emberi természet azonban visszavágyik a pusztulás helyére, hiszen ott van szeretteinek nyughelye, meg aztán ott van a romossá lett Isten Háza is. És visszatértek az elmenekült szerzetesek is, akik a Szent Mihály tiszteletére szentelt templomból és rendházból, a monostorból szervezték újjá az életet és az iskolát. E hely jelentőségét jelzi, hogy még a 14. század elején is Nánásmonostora néven emlegették a falucskát.

A romjaiból rendre újraéledő település, a falubíró és a plébános vezetésével élte életét az újabb veszedelem, a török megjelenése előtt is. 1528-ban például, amikor Lázár deák térképre rajzolta az akkori ország településeit, Nánást templommal és kisebb erődítéssel tüntette fel. 1541-et követően azonban, amikor az oszmán birodalom berendezkedett az ország közepén, pokollá változtatta a peremvidékek népének élettét. Nánásét is, amelynek lakói nem csupán erős, többszörös védelmi övezettel várták a rabló és öldöklő martalóc csapatokat, de erős lélekkel is. Mégpedig református hittel felvértezve, hiszen plébánosuk, Nánási Gergely vezetésével 1569-re kálvinista hitre tértek. Ebben az időben ezer főnyi közösség alkotta a jobbágyfalut, s a sorozatos pusztítások ellenére a hajdúk megérkezésének idejére is helyben maradtak legalább fél ezren, akik aztán kiegészültek, megerősödtek az ugyancsak református vallású „Bocskai angyalaival.” Merthogy azért is telepítette éppen ide őket a Magyarok Mózese, hogy felekezeti különbségek miatt ne torzsalkodjanak egymással, amint ez előbb Kállóban, majd Böszörményben is történt. Az ötszáz főnyi közösségből aztán lett négyszer annyi. A védelmi rendszer hajdúpalánkkal övezett, várszerű erődítéssé formálódott, amely óvta az itt élőket és bosszantotta a török seregeket, hiszen csak nehezen tudtak rést ütni a katonásan karban tartott védműveken.

E sorokkal pedig a hajdúmúltba érkeztünk, ahhoz a településhez, amely Bocskaitól kollektív nemesi kiváltságot és városi rangot kapott, s a 17. század végén régi, akkor már négy évszázados nevéhez hozzátapadt a betelepülők neve, a Hajdú előtag, s lett belőle Hajdú-Nánás.

A város történetének további részleteit már ismerjük, hiszen az előttünk járók leginkább a hajdú múltat hangsúlyozták. Így állhatott elő aztán, hogy mai történelemszemléletünkből hiányzik négyszáz év. A hajdútelepítés előtti négy évszázad. Kár. Azért is kár, mert nyolc évszázadnyi idő minden bizonnyal erősebb helyi történelmi tudatot teremtene, illetve teremtett volna. Az az első négyszáz év talán nem olyan „szép”, ám mégis megbecsülni való, hiszen azoknak az időknek a népe rakta le az alapokat a későbbi hajdúváros számára. Amennyiben ez nem így történik, Bocskai fejedelem máshová telepítette volna katonáit.

Nánás ábrázolása Magyarország első térképén (Lázár deák 1514-1528)

Becsüljük hát meg ezt a tengernyi időt, s egy pillanatra se feledjük a fundamentumot, amely Árpád-házi királyaink idejéből való. És azt se, hogy ennek tudatában lehetünk igazán büszke nánási hajdúk is, akik képesek voltak folytatni elődeik házat és hazát építő munkáját.

Buczkó József