Idén október 2-án, vasárnap tartották meg a Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség szervezésében a XII. Székely Menekültek Emléknapját. Az emlékező szentmisét ezúttal Ft.Ferencz Antal Kolozsvár-szentpéteri plébános mutatta be. A szentmise után a Boldogasszony kertjében ünnepélyes keretek között szentelték fel az Emlékezés útja emlékjel együttest, amely a nánási katolikus közösség fába vésett nyolc évszázados történelmének állít emléket.

Idén már tizenkettedik alkalommal rendezte meg a Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség az ünnepi szentmisével egybekötött Székely Menekültek Emléknapját október 2-án, vasárnap. A hagyományos helyi ünnepen minden évben tisztelegnek az ősök előtt, akik 1916 őszén több mint 3000 székely menekültet fogadtak be, amikor azok a románok erdélyi betörése elől menekültek az ország belseje felé. A szentmisét a hagyományoknak megfelelően ezúttal is erdélyi pap mutatta be, Ft.Ferencz Antal kolozsvári lelkipásztor személyében, aki először tudott eljutni hozzánk.

Antal atya az emlékezés mellett őszinte örömét fejezte ki, hogy hosszú idő után eljuthatott hozzánk, és együtt ünnepelhetett a nánási és a vendégségbe érkezett hívekkel.

                A szentmisét követően az emlékezés a Boldogasszony kertjében folytatódott, ahol ünnepélyes keretek között szentelték fel a helyi római katolikus közösség 800 éves múltja jelentősebb eseményeinek emléket állító, fába vésett történetének emlékművét, az Emlékezés útját, amely Buczkó József tervei alapján készült. A famunkát Magi Imre fafaragó népiiparművész végezte, míg a kovácsmunka a tervező Buczkó József kezemunkája. Az Emlékezés kapuja az egykori nánási fedeles kis kapuk mintájára készült, azok jelképeit, szimbólumait hordozza, a 8 oszlop pedig a közösség fontosabb eseményeinek állít emléket, amelyek egyben várostörténeti vonatkozásokat is hordoz.

Az ünnepi szertartás az ősi magyar himnusz, a Boldogasszony anyánk eléneklésével vette kezdetét.

A folytatásban Varga Gabriella író, újságíró, a néhai Jakab Antal, Erdély egykori püspökének unokahúga, - aki kezdetektől részese a Székely Menekültek Emléknapjának - egy Tamási Áron idézettel kezdte köszöntőjét, felidézve a vészterhes időket. A megemlékezésből igen érdekes és számunkra, hajdúságiak számára emlékezetre méltó dolog derült ki; a menekülés idején, 1916 nyarán Tamási Áron nem mint menekült, hanem mint közkatona a szomszédos Hajdúdorogon állomásozott egységével, itt gyakorlatoztak Itália harcmezőire tartó hadiútjuk során.

                Ferencz Antal plébános úr a hajdúsági fülnek szokatlan nyelven, latinul kezdte áldásadását, majd Lukács Imre görögkatolikus parókus atya is megszentelte az új emlékjel együttest.

                Az avatószalagot az egyházközség világi elnöke Buczkó József és Ferencz Antal plébános úr oldották le az Emlékezés kapujáról, majd a Szózat közös eléneklése után végigjárták az Emlékezés útját, amelynek utolsó oszlopánál elénekelték az éppen idén 100 éves Székely himnuszt.

A Boldogasszony kertjében egyre gyarapodó emlékező, emlékeztető jelek nemcsak a katolikus közösségről mesélnek az erre járó érdeklődőknek, hanem egyben erős identitási kötelekét is jelenthetnek. (r.zs.)