Elhunyt Szabóné Marth Éva

Hajdúnánás, 1957. 10. 19. – Hajdúnánás, 2020. 09. 21.

„Valahol az égen, van egy fényes csillag,

 Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.

 Hogy merre is van, azt senki sem tudja,

 De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.

 Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,

Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.”

Közülünk is távozott egy élet szeptember 21-én a reggeli órákban és azóta már minden bizonnyal született egy angyal is. Szabóné Marth Éva ezen a verőfényes szeptemberi napon hosszú, türelemmel viselt súlyos betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének. Tudtuk, hogy ez bekövetkezik, de reménykedtünk, hogy talán maradt még egy kis idő. Talán maradt még egy pillanat, hogy néhány szót váltsunk, hogy legyen még idő egy Istenhozzádot mondani. De a Sors nem engedte, nem hagyott már erre időt.

Olyan ember ment el ismét közösségünkből, lettünk szegényebbek egy jó emberrel, akinek élete ezer szállal kötődött szülővárosához, aki minidig azon munkálkodott, hol tudna használni, szolgálni, mit tudna tenni másokért, azért, hogy városunk egyre jobb, egyre élhetőbb legyen.

Született TANÍTÓ volt, így csupa nagybetűvel. Az egyszerű kétkezi munkás szülők gyermeke többre, másra vágyott – tanítani akart. Így szerzett pedagógus diplomát, s tanított több évtizeden át a város peremkerületi iskoláiban, mígnem 2004-ben véglegesen megtalálta helyét a Református Általános Iskolában, mint annak igazgatója. Hitben élő emberként végtelen szelídséggel, de határozottan vezette ez időtől az ősi iskolát, számtalan fejlesztést végrehajtva, amely közül talán a legjelentősebbek: az iskolai sportcsarnok, az új óvoda, majd az új iskolai szárny megépítése. De talán minden kőépítménynél fontosabb volt az a lelki építkezés, amely áldásos irányításával létrejött, megvalósult az általa vezetett intézményben, a nevelőtestületben, a diákok és a szülők közösségében.

Egy helyütt így vallott erről: ”Istent kérdeztem, hogy valóban Ő is reám akarja-e bízni az egyházi iskola igazgatói tisztét. Végül a Mindenható világos választ adott. Elhívott erre a szolgálatra. Feladatom a szakmai munka mellett a békesség szerzése, a szeretet-közösség felépítése. Három vezetői cikluson át azzal a lélekkel végeztem a munkámat, hogy – az egyházközség által - Isten bízta rám az iskola sorsát.” Tizenöt évi szolgálat után virágzó egyházi oktatási intézményt, közösséget hagyott maga után.

Hosszú éveken át vállalt közéleti szerepet. Több mint húsz éven át szolgálta városát, mint önkormányzati képviselő.

Kedves gyermeke volt két civil szervezet létrehozása, működtetése 1992-től, a Hajdúnánási Szellemi Műhely és a Szépen, Emberül Hajdúnánáson Alapítvány. Sok-sok szép közösségi, kulturális rendezvény emléke sorjázik fejemben, miközben ezekről írok. Hajdúnánási Kulturális Napok, Magyar Kultúra Napja rendezvények, közös Szent István napi ünnepek a bástyafal mellett, számtalan helytörténeti kiadvány, tehetséges fiatalok felkarolása, támogatása. Hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Hosszú évek óta küzdött az alattomos kórral, volt időszak, amikor azt gondoltuk, legyőzte. Tévedtünk.

Ez a nyár már nem olyan volt, mint eddig. Nem volt már erőd eljutni a tengerhez, élvezni az áldott napsütést. Nagyon szeretted az éltető napsugarakat, a végtelen tengert, de ez a nyári verőfény már a végső búcsúzás árnyékában szórta sugarait. Míg nem egy napon átmentél abba a másik világba, ahová egyszer mindannyian eljutunk majd. Túl a csillagokon immár az öröklét peremén üldögélsz és csak reménykedünk abban, hogy onnan is vigyázod lépteink. Belealudtál a halálba, békésségben, csendben, ahogyan éltél. Szívünkben őrizzük emlékedet, hiszen megszámlálhatatlan tárgyban, szóban, verssorokban, gondolatokban köszön majd vissza kedves, szelíd személyed, szavaid

Egyik kedves költőd, Wass Albert egy versének részletével búcsúzunk Tőled mindazok nevében, akik ismertek, szerettek, és most megrendülten állnak a szigorú, megmásíthatatlan tény előtt: elmentél közülünk, és ezen már senki sem változtathat.

„Fűben, virágban, dalban, fában,

születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban, kincsben,

ahol sötét van, ahol fény ég,

nincs oly magasság, nincs oly mélység,

amiben Õ benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt

nincs egy csalóka pillanat,

mikor ne lenne látható az Isten.

(Wass Albert: Látható az Isten)

Rigó Tamásné