Óriási színpaddá alakult városunk körforgalma szeptember 21-én délután. Gyönyörű szép napsütésben több százan énekeltek piros, fehér, zöldben. Mindenkit érintő témáról szólt a dal: Van, aki elmegy, van, aki nem….. Nánáson szólt a dal, a világ magyarjainak.

Aki egyszer rég voltam, még ma is ott él álmomban… vallja a dalban a szerző Pálóczi Imre, akit szülővárosában mindenki Cipiként szólít és ismer. A fővárosban él, de 45 évig Hajdúnánáson volt. Ő is elment, ám a város, az otthon, a szülőföld, a haza fogalma benne van. A dal gondolata is benne volt régen nemcsak az álmaiban és a terveiben, hanem a fiókjában majd’ 2 évig, de nem volt ihlet a folytatáshoz- egy darabig. Aztán szinte sugallatként érdekes vita fültanúja volt Londonban, amiben ez volt a téma: elmenni vagy maradni? Boldogulni, vagy szolgálni? „Húzós, ütős téma”- fogalmazta a szerző. Érvek, ellenérvek ütköznek e téma hallatán, személyes vélemények, saját érintettség - az igazság is a homályban, ám beszélni kell róla, hiszen ittmaradásunk a jövőnk, valahogy fel kell hívni a fiatalság figyelmét a haza, a felelősségvállalás és az otthon mély érzéseire.

Soha többé nincs határ, ez a föld még visszavár…. Született tehát a dal - a nánási Pálóczi Imre Cipi „tollából” és gitárjából, melynek demója tavaly október óta hallható is az interneten. Ám ez így még kevés,  nem figyelemfelkeltő, ezért aztán jött a gondolat: flashmob a szülőváros körforgalmában. Kezdetben színészeket szeretett volna beszervezni, ám a költségvetése ennek magas lett volna. Szervezés, ötletelés, barátok, segítség, minden összejátszott, hogy a klip forgatása megvalósuljon.

Piros-fehér-zöld színű pólókat már előre lehetett rendelni a Hazavárók saját tervezésű emblémájával, mindez az elképzelt élő kokárdához. Próbáltak a kórusok, táncoltak a néptáncos gyerekek, zenéltek a barátok,   szerveződött a város, mindenki nagy izgalommal várta a forgatást, hiszen ilyen még nem volt. Az énekes Bedőcs Imre a Felvidéki Rockszínház énekese, az operatőr Illés Csaba – mind barátok, közeli ismerősök, akiknek fontos a dal mondanivalója és a megvalósítása.

A dal forgatása nem hazudtolta meg a mondanivalót, hisz az a nagy összefogás, a belső harc, a közösség, a megcsillanó könnycseppek, ölelések, kézfogás mind-mind jelen voltak rendezői kérés nélkül is. A szeretetteljes kapcsolatok, amelyek  megjelentek a forgatás alatt mind annak a középpontjában állt, amit a szerző a dalával kifejezni vágyott. „Váljanak értékké azok a hétköznapi, aprónak hitt  dolgok, amelyeket talán észre sem veszünk, mert ha ezek megvannak, akkor nem megyünk el távol a hazánktól, hiszen azok erősebbek és visszatartóbbak, mint bármi. S ha ezek megvannak, nem megyünk el messze a hazánktól…” – mondta a nap végén a szerző.

A dal kapcsán elmondása szerint rengeteg ajtó kinyílt és becsukódott előtte, s a nyitott ajtók még újak felé mutattak számára, hisz egy színdarab megírása is folyamatban van ugyanebben a témában. A darab szövegkönyve, kivitelezése még várat magára, ám az az  inspiráció, ami a dal forgatása alatt keletkezett elegendő lesz a folytatáshoz.

Kérlek, maradjál!  - áll a dal végén- remélhetőleg meghallja minden érintett…

Fekete Andrea