Az ipari park kialakítása ismét lehetőséget ad arra, hogy Hajdúnánáson régészeti feltárásokat végezzenek. Szeptember második felében a Hajdúsági Múzeum régészei mintegy ezer négyzetméternyi területen végeztek megelőző régészeti feltárást, amely során igen gazdag, főként szarmata és római kori leletek, objektumok kerültek napvilágra.

Talán nincs olyan ember, aki ne gondolna egyszer-egyszer arra, vajon kik és hogyan élhettek előttünk ezen a vidéken, vagy, hogy egyáltalán lakott volt-e az a táj. Ha csak az elmúlt mintegy tíz esztendő hajdúnánási régészeti feltárásainak eredményeit nézzük, kirajzolódik előttünk egy vidék, amely mindig is menedéket, megtelepedésre alkalmas biztonságos helyet kínált az éppen erre járó legkülönfélébb népcsoportok számára. Ennek újabb bizonyítékát szolgáltatja az a megelőző régészeti feltárás, amelyet az ipari park területének,- az egykori vásártér - egy kis részén végeztek el a Hajdúsági Múzeum munkatársai. Külön érdekesség, hogy a terület a jelenlegi városszél közvetlen közelében található.

Mint Bálint Mariann, a múzeum régésze elmondta, három korszak leletanyaga került kiásásra, amelyek közül a legjelentősebb a szarmata anyag, de találtak neolitikumból származó leégett házmaradványt is, amely ismét csak a jelzi, már az őskorban is kedvező adottságú volt az ember számára ez a vidék.

Talán a legnagyobb meglepetést a szarmata korból származó nagyszámú és igen méretes gabonatároló vermek feltárása okozta, amelyekből sok értékes, főként kerámia leletanyag került elő.

A számos és óriási méretű gabonás vermek következtetni engednek arra, hogy az itt megtelepült szarmaták nagyobb lélekszámú csoport lehetett, és a kor viszonyaihoz mérten hosszabb ideig tartózkodtak ezen a helyen. A terület maga egy kisebb kiemelkedés, amit valószínűsíthetően vízfolyás vehetett körbe, amely egyrészt biztonságos víznyerést tett lehetővé, másrészt védhetett támadások ellen is. Az őskor embere, de a vándorló törzsek is általában ott vertek tanyát, ahol a közvetlen közelben víznyerési lehetőség volt. Az itt élők a gabonatároló vermeket egy idő után szeméttárolóként használták, amely a mai kor régészének valóságos kincsesbánya. A gödrökbe bedobált elhasználódott, mindenféle használati tárgyak - főként törött kerámiák - mind-mind nyitott könyvként mesélnek az itt lakók életmódjáról a szakembereknek.

De ezekből a vermekből az is következik, hogy már ezred évekkel ezelőtt is jó szemmel választottak az erre járó szarmaták szálláshelyet, hiszen a dúsan termő föld nemcsak a mindennapi megélhetést biztosító gazdag gabonatermést adta, hanem kerekedhettek is vele, ezáltal az akkori viszonyok között módossá is tehette az itt élőket. Erre utal az az egyik veremből előkerült terra sigillata – a római kor luxuskerámiája is.  Ezeket ugyanis nem itt állították elő, tehát kereskedés útján kerülhetett erre a vidékre. Hasonlóan érdekes és igen beszédes az a leletegyüttes, amely egy hajdani társasjáték része lehetett; vörös és szürke korongok. Habár a teljes készlet nem került elő, de így is kézzelfogható tárgyi emléke annak, hogy a játék, a játszó ember, a homo ludens, az egyidős az emberrel.

A szarmatákra jellemző, hogy nagy tisztelettel viseltettek kutyáik iránt, amelyet az előkerült kutyatetemek példáznak. Nem csak egyszerűen bedobták őket egy-egy ilyen verembe, hanem gondosan, fekvő pózban temették el. Az egyik gödörben itt is előkerült egy ilyen méretes termetű kutya ép csontváza is. A szarmaták kutyái leginkább az agárra emlékeztetnek, és szakemberek szerint elsősorban vadászatra használták őket.

A most feltárt objektumok feltételezik egy jelentősebb település létét, amelynek nyomai előkerülhetnek majd a további építkezéseket megelőző feltárások során.

(erzsé)