X. Székely Menekültek Emléknapja

Egy évtizede annak, hogy 2011-ben útjára indult a Székely Menekültek Emléknapja elnevezést viselő eseménysorozat.
A cél az volt, hogy a nánási hajdúk és a székelyek között az egy évszázaddal korábban szövődött baráti kötelék ismét élő valóság legyen. Az eltelt idő megérlelte gyümölcsét, hiszen a közös történelmi múlt egy szelete mélyen beépült mindkét népcsoport emlékezetébe, melynek ékes bizonysága a Csíkszereda és Hajdúnánás között létrejött testvérvárosi kapcsolat, annak minden kulturális és gazdasági hozadékával.

Ebben a szellemben szerveződött tehát az idei esemény is, melynek a Római Katolikus Egyházközség által meghívott papi méltósága Ft. Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök volt, aki még a tavasz folyamán jelölte ki a számára kedvező időpontot itteni szolgálatára. (Egy ilyen eseményt ugyanis bő félévnyi szervezés előz meg. A felkérendő személytől csupán annyit kérünk, hogy a menekülés és befogadás hónapjában, azaz valamelyik szeptemberi vasárnapon látogasson el hozzánk.)

A mostani, kerek évfordulós esemény két napra kiterjedő programokat tartalmazott. Szeptember 19-én este a Bocskai Filmszínházban láthatták az érdeklődők azt a dokumentumfilmet, amely Dr. Jakab Antal egykori gyulafehérvári püspök életútját kíséri végig. A film alkotója az MTV Csíkszeredai Stúdiója volt, Csúcs Máris rendezésében. Különleges jelentőségét az adta, hogy ennek hajdúnánási vonatkozásai is vannak, ugyanis a püspök atya gyermekkorában az ide menekült családjával nálunk töltött több mint egy évet.

Az esemény házigazdája Ft. Juhász Imre plébános úr volt, aki a vitéz Maklári Lajos Városi Énekkar nyitó számait követően előbb Csibi Krisztinát, a Magyarság Háza igazgatóját kérte fel köszöntőjének megtartására. Sok egyéb küldetése mellett, a nemzeti identitás erősítését szolgáló intézmény vezetője ünnepi gondolataiban párhuzamot vont a székelység 20. századi és korábbi menekülései között. Emlékeztetett népe, a bukovinai csángók sorsára, akiknek a 18. század második felében a madéfalvi vérengzés miatt kellet menekülniük, mégpedig a Kárpát-medencén kívülre. A hangsúlyt két szóra: a menekülésre és befogadásra helyezte, arra utalva, hogy a mai Európában éppen „e szavakat akarják kijátszani egymás ellen.” Őt követően a város nevében Nagyné Legény Ildikó alpolgármester asszony szólt a jelenlévőkhöz. Az 1916-18 közötti időszakra utalva kiemelte az akkori hajdúnánásiak nyílt, őszinte viszonyulását a több mint 3000 menekült befogadásában. Draviczky Imre bácsi munkásságára is emlékeztetve a helytörténet kutatás jelentőségére emlékeztetett.

A kétórás esemény az énekkar műsorszámaival zárult, Varga Miklós vezényletével.

A vasárnap verőfényes délelőttjén a legfőbb esemény az ünnepi szentmise bemutatása volt. Ennek kezdetén, még a templom előtt Tamás József püspök úr megszentelte a Befogadó Szeretet Zászlóját, amely a 10. évfordulóra készült, s szimbólumaiban a székely és hajú zászló jelképeiből építkezik. Legfőbb motívumai a vörös színű szívek, melyek a hajdúk nyitott, befogadó szívére és a székelyek őszinte hálájára utalnak. Ez a zászló ettől kezdve évente egy alkalommal, a Székely Menekültek Emléknapján leng majd a templom előtti zászlótartón.

A püspök atya által bemutatott szentmisét követően ismét a templomkertben folytatódtak az események. A nemzeti összetartozás szellemében és a trianoni tragédiára emlékezve ugyanis egy emlékfa elültetése következett. A Krisztusfa, vagy koronaakác nevet viselő fácskának, melynek ágaiból a néphagyomány szerint Krisztus töviskoszorúját kötötték, különös szimbóluma van, ugyanis annak mézédes termése a hajdúk és székelyek gyümölcsöző kapcsolatára utal, hosszú tövisei pedig e kapcsolat sérthetetlenségére, s legfőbb üzenete: Ne bántsd a magyart! Az idei ünnepi eseményt szokás szerint a templomkertben álló emlékjelek megkoszorúzása zárta. Fejet hajtott a Magyarság Háza képviseletében Csibi Krisztina igazgató, illetve a Jakab Antal Keresztény Kör – akik együttműködő támogatói voltak az ünnepi rendezvénynek -, és a gyulafehérvári püspökség is.

                B.J.